Dér Heni megmondta a tutit!

2017.05.05

Tegnap a mokkában Dér Heni, a kockás hasú, jól kereső, tökéletesre sminkelt énekesnő arról beszélt, hogyan kell egy nőnek elfogadnia magát, és neki hogyan sikerült. Nem kételkedem, hogy van melója abban, hogy úgy néz ki, ahogy. Nem kételkedem abban sem, hogy nála is előfordul, hogy nehéz időt szakítani az edzésre két celebkedés között. Sőt, még azt is aláírom, van igazság abban a kijelentésben, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja.

Nos, akkor menjünk szép sorban.

Henrietta kisasszony nem az átlag magyar nőt képviseli. Illetve nem képviselheti, mivel nem átlagos életmódot él. Az átlagos anya - mert ugye a mi nevünkben beszélt - , aki szült egy, két, három, sok gyereket, az biza a testén visel bizonyos nyomokat. Néhány piszok szerencsés kivételtől eltekintve egyszerűen elszaródik minden rajtunk. Lóg a csöcs, lóg a has, itt csík, ott narancsbőr, amott kishurkák. Vagy nagyok. Tudjuk, mit vállaltunk, és azt is, hogy megérte. De attól még szar ám tükörbe nézni, és szembesülni azzal a testtel, ami a tiéd, de valahogy mégsem.
Ennyit az önelfogadásról.

Kedves Heni, elmesélem most, hogy hogy megy ez egy átlag édesanya életében.
Miután szembesülünk azzal, amivé lettünk, általában elkezdünk tenni ellenne.
Megpróbáljuk megreformálni az étkezésünket, ami kedveském, egyáltalán nem olyan egyszerű úgy, hogy közben a család többi tagja hányni akar az egészséges ételek gondolatától is.
Nekik tészta kell, meg sültkrumpli.
Kiszúrtál hát magaddal, mert akkor főzheted külön magadnak az egészségeset. Ez idő ám, tudod? Meg próbáld meg nem megenni az isteni illatú, jó zsíros rántotthúst, meg a frissen megsült muffint bmeg. 

Szóval, mire van idő?

Hazudnék, ha azt mondanám, nincs szabadidőm. Egy viszonylag jól viselkedő és jó alvó kétévessel tök sok időm van. Naponta akad legalább két óra, amikor választhatok, hogy a házimunkával foglalkozom (mert ugye mindig van mit csinálni otthon), dolgozom (merthogy ki a fenének elég az a semmi pénz gyes? Luxus hanyagolni a vállalkozást...), esetleg kicsit csinosítgatok magamon (úgy értem, kiszedem az összenőtt szemöldököm, leborotválom a lábam, meg ilyen luxuswellness dolgok), vagy pihenésképpen elolvasok egy fejezetet a könyvemből, amit még pocakosan kezdtem el olvasni, és még a felénél sem tartok.
Általában mindenből egy kicsi. Igen, előfordul, hogy az egyik lábam sima, a másik meg... hát igen. De le kell ülni kicsit dolgozni. Ez van.

Én sportolok, Heni. 14 kilótól szabadultam meg fél év alatt, de kurva kemény volt ám! Tudod, mikor tornázom? Hajnali hattól hétig. Akkor még elég álmos a gyerek ahhoz, hogy ellegyen egyedül a mesével. De tudod mi a helyzet? Tökre szar anya az olyan, aki a tévé elé ülteti a gyerekét, hogy neki legyen egy kis nyugta. Szóval szar anya vagyok, meg rohadt önző, mert ahelyett, hogy a gyerekemet pesztrálnám, nekiállok tornázni, neki meg megy a jútyub vagy a bébitévé, és pusztulnak az agysejtjei. (Ha nagy lesz, elmondhatom neki, hogy igaz, tök hülye lettél, de anyádnak legalább jó a segge.)
Néha délután (is) tornázom, akkor viszont már kicsit neccesebb. Általában ekkor már közben mást is csinálok. Megy a mosógép, megy a mosogatógép, rotyog az ebéd, amit néha kiszaladok megkevergetni (többféle, ugye emlékszel, IDŐ!?), és közben egyetlen kislányom bohóckodik velem. Ez halál cuki egyébként, csak éppen nem túl hatékony így a torna, inkább mókás. De nem baj, mókázunk, kicsit mozgunk is közben.

Szerencsém van, mert jó a gyerekem, és jó az apja is. Nem szól, ha kupira ér haza, mert tornáztam rendrakás helyett. Örömmel szabadít fel időnként, és viszi el legszebb hercegnőjét játszóterezni, míg én lenyomok egy jó kis szobatornát. Sőt, olyannyira jó, hogy hazafele mindig beugrik nekem csirkéért a boltba. És azt sem vágja sosem a fejemhez, hogy mennyivel csonkítom meg a családi kasszát az egyéni igényeim miatt. Merthogy a torna sincs ingyen, az egészséges kaják meg pláne. Tudod, milyen keveseknek van ekkora szerencséjük?

Ja, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy torna után ugye zuhanyzás, meg hajmosás. Közben mindvégig hanyagolva van minden kötelezettség. És az egy dolog, hogy hanyagolva van, de még logisztikázni is kell ám! Ha menni kell valahova, lesz-e idő arra, hogy torna után rendbe szedjem magam? 

Ragozhatnám még. És nekem csak EGY gyerekem van, Heni...

Tisztelettel üdvözöllek