Helló, világ!

2016.03.08

Patrícia vagyok, egy csodálatos csepp kislány, Evelin Vivien édesanyja. 

Régóta szimpatizáltam már a blogolás, videózás gondolatával, de sokáig sikerült meggyőznöm magam arról, hogy ez nem annyira az én asztalom. 

A fordulópontot az hozta el, hogy szépen fokozatosan rájöttem, mennyi akadály gördül egy szülő elé - kezdve a fogantatástól egészen a végtelenségig - és ezekről mennyire nem szeretünk beszélgetni. 

Ha már mi magunk úgy érezzük, nekünk semmi nem megy gördülékenyen, legalább a külvilág higgye azt, hogy mi vagyunk a világ legszuperebb és legboldogabb emberei.

Sokáig hittem, hogy elátkozott valami gonosz boszorka, vagy genetikailag belém van kódolva a bénázás, de erről szó sincs. Egyszerűen természetes folyamat minden anya életében, hogy megszenved bizonyos szituációkkal, bénázik egy kicsit (vagy nagyon), hibákat követ el. Néha pokoli súllyal nehezedik ránk a felelősségérzet, gyakran elképesztően fáradtak vagyunk, és sokszor nem tudunk mit kezdeni azzal a brutális mennyiségű érzelemmel, ami a gyermekünk születésével (azaz már a kétcsíkos teszt pillanatától) elkezd a nyakunkba zúdulni.
Mindannyian a legjobbat akarjuk a kisbabánknak, a legjobb szülők akarunk lenni, és a legritkábban érezzük úgy, hogy ez sikerül is. 

Viszont erről mindannyian sűrűn hallgatunk. Nem szeretnénk, ha az amúgy is kritikus ismerőseink azt látnák, hogy kudarcot vallunk. Szépen csendben sírjuk tele a párnánkat éjjelente, vagy vonulunk el pár percre napközben, hogy a wc-n ücsörögve kicsit kibömbölhessük magunkat. 

Mert nyilván mindenki másnak megy ez, csak nekem nem.

Szeretném tudatni veletek, kedves anyukák és apukák, hogy szuperek vagytok, és mérhetetlenül átlagosak - a szó legnemesebb értelmében. Pontosan ugyanazokon a nehézségeken mentek keresztül, amiken mindenki! 

Hogy én hogy jövök a képbe?
Úgy, hogy én kimondom, leírom, megmutatom azt, ami a valódi oldala a gyereknevelésnek.
Nem azért, mert tudok bármilyen titkot.
Nem azért, mert jobb vagyok bárkinél.
Nem azért, mert "majd én megmutatom".
Csakis azért, hogy megnyugtassalak: nem az az igazság, ami a közösségi médiából ömlik ránk! 

Így jött hát el az a pillanat, amikor kamerát ragadtam, és legyőzve minden félelmemet és zavaromat, elkezdtem bele dumálni. Úgy gondolom, őszintébb, mint a blogolás; egy sokkal közvetlenebb formátum. Ugyanakkor szerettem volna írásban is jelen lenni, hiszen vannak olyan témák, amik inkább valók ide, mint egy videóba - illetve azok számára és elérhető kívánok lenni, akik az olvasást jobban preferálják. 

Úgyhogy vagyok itt is, ott is, meg amott is. Keressetek mindenütt :) És osszátok meg velem, bármilyen észrevételetek van; keressetek bátran akkor is, ha csak mesélnétek nekem. Mindenkire kiváncsi vagyok! 

Remélem jól fogjátok érezni magatokat velünk! 

Szeretettel, 
Patrícia