Így dobtam le 13 kilót...

2017.03.17

Alig vártam már, hogy itt tartsak, amikor a sikereimről számolhatok be. Rengeteget agyaltam a poszt címén, végül az első verzió maradt. Azt gondoltam, talán kicsit túl lazán hangzik ez a "ledobtam" kifejezés, de aztán rájöttem, hogy tényleg nem olyan nagy ügy, ha egyszer átkattan az ember...

Ez egy hosszú poszt lesz, kifejezetten a sorstársaim kedvéért, hogy teljes legyen a kép arról, hogyan jutottam oda, ahova.

Kezdjük hát az elején.
Egyébként is könnyen hízós fajta vagyok. És imádok enni. Rossz párosítás. Kiskoromban valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy amikor elkezdtem nagyon gömbölyödni, akkor nőttem egy kicsit, így sokáig teljesen normális testalkattal rendelkező egyed voltam. A legnagyobb problémák akkor kezdődtek, mikor 8 éves koromban megműtötték a térdem, és egy egész nyarat végigfeküdtem begipszelt lábbal. Eleve nem vetettem meg a finom falatokat, de ugyebár ilyenkor rokonok és barátok jönnek, és hozzák a csokikákat, sütikéket, és mindent, amitől vidámabb lesz szegény gyerek. Pillanatok alatt duci kislány lett belőlem. Innen pedig már nem volt megállás...

Később jött a nővé érés, ami szintén nem tett jót a hízékonyságomnak, és állandó küzdelem vette kezdetét. Kövér nem voltam ugyan, de igencsak kerekded, ez pedig egyébként már éppen elegendő volt a kedves kis osztálytársaknak, hogy oltogassanak. Miattuk pedig minden tesis nap előtti este üvöltve bőgtem apámnak, hogy ne kelljen holnap suliba mennem, mert kiröhögnek állandóan. Hiszen az még egy dolog, hogy hurkás vagyok, de még béna is, mint az állat. Van annál megalázóbb, mint mikor kegyelem kettest kapsz, mert legalább három másodpercig meg tudtál csimpaszkodni a kötélen? 
Ennek az egésznek az volt a hozadéka, hogy utáltam mozogni, és nasizásba folytottam a bánatom

Még mindig nem voltam kövér egyébként. Kövér később lettem, már felnőttként. 

Volt egy időszakom, mikor megőrültem, és egyszerűen a 19 éves éretlen fejemmel elköltöztem otthonról. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy én már kész vagyok arra, hogy a saját lábamra álljak. Aztán jött a pofára esés, mikor ötszáz forintom volt arra, hogy főzzek. Vagy sokszor még ennyi sem. És akkor baromira jól jött, hogy lehetett kapni párszázért mirelitpizzát... Reggelire meg ott volt a kakaós csiga, és társai, nagyjából 70 ft darabjáért. 
És ez még mindig semmi. Kibalhéztam a nőgyógyászomnál, hogy írjon nekem fogamzásgátlót, mert úgy görcsölök havonta, hogy előbb-utóbb beledöglök. Ő megpróbálta megértetni velem, hogy nem kéne, mert így is ki vagyok gömbölyödve (ezúton is köszi a kíméletes megfogalmazást), és megvan rá az esély, hogy a pirula ront a helyzeten. De nekem kell és kész. 

Elhíztam.

Volt olyan része a folyamatnak, amikor szinte egyik napról a másikra dagadtam úgy fel, hogy nem jött rám egyetlen egy gatyám sem
Nekem ennek ellenére még mindig nem szólalt meg a vészcsengő.

Tudjátok mivel magyaráztam ki magamnak a dolgokat? Hogy úgyis meghízok terhesen. Ezt elhiszitek? Van ennél gázabb duma a világon? 

80-82 kiló körül jártam akkor, amikor várandós lettem. Ehhez egyébként kőkemény 160 centis mélység párosul. Tényleg úgy néztem ki, mint egy golyó... 
A hormonjaim megint nem voltak kegyesek hozzám, és annak ellenére, hogy alig maradt meg bennem bármi kaja, híztam mint a disznó. A 20. hétre már 87 kiló lettem, majd visszajött az étvágyam, így ez csak a kezdet volt. 93 kiló voltam, mikor a terheléses-cukros vérvételen nem jól teljesítettem, és diétára kényszerültem. Ezután már nem híztam tovább, viszont 100 kilóval mentem szülni, mert a végére brutálisan bevizesedtem. 

Szülés után két héttel 87 kiló voltam megint, de még mindig olyan nagyon elfolyt volt a testem, hogy rossz volt nézni. Ha röhögtem, akkor a fejem búbjától a lábam ujjáig mindenem röcögött, mint a kocsonya. Akkor még dolgoztak bennem az újszülöttem okozta boldogságrohamok, és telibe tettem rá, hogy röcögök, meg elfolyok, meg úgy egyébként borzasztó undorító vagyok. Annyira jól elvoltam akkor, hogy vissza is zabáltam magam 92-93 kilóra. Itt meg is pihentem jó egy évet. Nem mondom, hogy mindeközben nem gyűlöltem a testem, csak valahogy mindig kilábaltam a párnapos depresszióból, amit mondjuk egy gatyavásárlás okozott. A tükröket meg egyszerűen elkerültem. Nem is volt itthon, csak a fürdőszobában, amiben csak a fejem láttam.

Mikor jön már a kattanás? Most! 

2016 őszén, egy esti fürdetés közben megpillantottam a szemem sarkában a mérleget. Mondom nézzük meg, ráálltam, és amit láttam, az jobban fájt, mint egy istentelen nagy pofon. 96. 96!!!!!!!!!!!!!!! Oké, hogy éppen havi előtt voltam, és fel voltam püffedve meg vizesedve gyönyörűen, de akkor is! 96!?!?!?!?

Pár átsírt este jött ezután az én csodálatos férfim vállán, aki óvatos őszinteséggel közölte velem, hogy neki gyönyörű leszek aszott vénasszonyként is, de legyek kedves változtatni magamon, mert neki nem a dagadt külsőmmel van baja, hanem a dagadt belsőmmel, aki egy idegbeteg, házsártos, és depresszióra hajlamos gonosz némber. Nem így mondta, de ez volt a lényeg, és igaza volt. 

Elkezdtem hát kevesebbet enni, és befizettem a Gyerünk anyukám! -ra, és heti 3-5 alkalommal tornáztam is, mint a kisangyal. 
Szerintetek történt valami?
Lószar. 

Novemberben a születésnapomon megint rájöttem, hogy eltelt egy év, én pedig még mindig gurulok, és ez így nem pálya. Egyszerűen nem.
Megint becsaptam magam, mert én teljesen meg voltam győződve róla, hogy nekem már egy csomót kellett volna fogynom, de valami bajom van, és még kivizsgálásra is elmentem, hogy derítsék ki, miért nem fogyok...

Miután - hál' Istennek - bebizonyosodott, hogy nincs semmi bajom, szembe kellett néznem a ténnyel, hogy bizony megint hazudozok magamnak
Végre kezdett teljessé válni a kattanás, nem csak részlegessé. Decemberben már elkezdtem szigorúan odafigyelni arra, hogy mit és mennyit. Kalóriabázison szépen felvezettem, hogy mit eszem, iszom, mennyit tornázom, és gyönyörűen átláttam, hogy hol rontottam el eddig, és már biztosan láttam azt is, hogy jó úton vagyok.

Januárban indult a Gyerünk anyukám! formaszervíz programja, és alakult egy fogadalmi csoport is, ahol mindannyian azért küzdünk, hogy legalább 15 kilótól megszabaduljunk az idén. Ezzel végre "kaptam" egy olyan közösséget, ahol megfogták a kezem, és egyre biztosabban és stabilabban éreztem a siker lehetőségét. Barátokra leletem, társaságom lett, ahol megbeszélhetjük, ki mennyire volt ügyes a héten, együtt járunk sportrendezvényekre, összejövünk, ma például közös bowlingozás lesz a tavaszi program zárásaként. 

A mai napon 83 kg vagyok, ami szép teljesítmény persze, de ehhez még sokminden társul. Boldog vagyok, mert bizonyosságot nyert, hogy képes vagyok rá, pedig soha nem hittem volna. A legbrutálisabb változás pedig a mozgás szeretete, ami annak köszönhető, hogy a Gyerünk anyukám!-on olyan változatos tornakínálat van, hogy nem lehet nem megtalálni azt, amit nagyon magáénak érez az ember. Nekem a Piloxing ilyen, ami egy olyan mozgásforma, amit frankón mintha nekem találtak volna ki személyreszabottan. De ezen kívül imádom feszegetni a határaimat, és a heti 4-5 edzésemből minimum egy alkalommal olyat választok, aminek úgy megyek neki, hogy ez nekem még durva. De ezzel fejlődök. Már olyan edzést is gond nélkül meg tudok csinálni, aminek az elején még a bemelegítésénél feladtam, mert meg akartam fulladni. 

A mostani 83 kilóm tehát nem hasonlítható a régi 83 kilómhoz. Nem vagyok már tunya, nem a tévé előtti nassolás az, amire vágyom egy fárasztó nap után, hanem egy jó kis torna. Én, aki zokogtam minden tesi előtt, most alig bírok magammal a kötelező pihenőnapokon :) 

Sok van még hátra, de ezek után nem kérdés, hogy sikerülni fog.

És jöjjön akkor a legfőbb bizonyíték, az előtte-utána fotók :) Sajnos kezdetben még nem volt bátorságom a szelfihez, úgyhogy a legrosszabb formámat nem tudom megmutatni, amit utólag már eléggé sajnálok, mert még nagyobb lenne a különbség.
Eredetileg nem akartam az arcom adni a képhez, főleg, hogy tök hülye fejeket vágok (hiszen annak tudatában készítettem őket, hogy úgysem lesz rajta :D ), de azon is olyan látványos a változás, hogy nem akartam lehagyni. Úgyhogy ne röhögjetek. Na jó, röhögjetek nyugodtan, én is röhögök ;)
Ja, és ha hiszitek ha nem, az előtte képeken van behúzva a hasam, nem az utáni képeken :D 

Ha vannak sztorijaid, és szeretnél egy szuper közösség tagja lenni, csatlakozz a facebook csoportunkhoz, és ha kedvet érzel hozzá, még a blogra is írhatsz! Csatlakozz ITT