Így (ne?) szoktasd bilire...

2018.05.25

Nem titkoltam eddig sem, micsoda kínlódás nálunk a szobatisztaság kérdése. Adott egy extragigamega makacs kislány, akit lehetetlen bármire is rávenni, ami számára nem szimpatikus. Hogyan ültettem rá végül a bilire? Hát, kegyetlenül. 

Így biliztet egy szaranya. Tudom-tudom, szaranya márpedig nincs, mondják. De azért mégis mindenért oltjuk egymást, nem? Akkor mégis... Hagyjuk.

Az egész ott kezdődik, hogy amikor azt mondom, makacs a lányom, akkor fogalmad sincs... ilyet te még nem láttál. Ő soha nem hisztizett azért, hogy vegyek meg neki valamit a boltban. Be tudunk menni úgy egy játékboltba, hogy mindenféle műsor nélkül üres kézzel távozunk. Nem tudunk viszont őrjöngés nélkül cipőt vásárolni, mert Lini szereti azt a számára megszokott cipellőcskét, amit eddig a lábán hordott, neki márpedig nem kell belőle új. Próbálni meg aztán pláne... hagyjuk mi őt békességben a régi ütött-kopott cipőcskéjével. Ha viszont ráerőltetem (mert mi mást tehetnék a rohadt életbe is, ha egyszer KELL az az új cipő???), másodpercek alatt az új cipő lesz A cipő.

Lini szereti a pelusát. Köszöni szépen, jó az úgy, ahogy van. Kényelmes. Így szokta meg. Nagyjából másfél éves kora óta szem előtt volt a bili napi szinten. Azóta pisiltetünk meg minden régi és új játékot naponta százszor; azóta demonstrálja apa-anya rendszeresen, hogyan kell használni azt a nyavalyás bilit. A lehető legfinomabb módszerekkel igyekeztünk fokozatosan rávezetni a bilibulira, MINDEN létező megközelítéssel próbálkoztunk, hiába. Lini köszöni, de nem kér belőle. 

Nem, a wc szűkítőből sem.

Mindeközben én egyre jobban szorongtam a témától. Attól, hogy még alig volt kétéves ez a csepp kislány, máris boldog-boldogtalan cseszegette őt és engem, mikor dobjuk már el az a pelust... Mintha ez valami egyszerű döntés lenne leginkább részemről, és nem értik, miért nem intézkedem már. Nyomasztottak a megjegyzések, a kérdések, és a tudat, hogy nekünk ez nem fog egyszerűen menni. Én tudtam, milyen a gyerekem, és tudtam, hogy a végén bizony minden elvet és "szakemberi ajánlást" sutba dobva fognom kell ezt a gyereket, és valahogyan odaerőltetni a bilire. Vagy tényleg valami atomerős ragasztóval, vagy valamivel, ami leköti. Amíg nem jön rá, hogy a bilibe pisiléstől nem lesz semmi baja, addig nem fog oda járni. Nem, az sem érdekelte, hogy naponta hatvanszor bepisil és átöltözünk. Anya ezt is megoldotta, na bumm, mit idegeskedjen rajta...

Bilikönyv, bilidal, bilimese... Elnézését kérem mindenkinek, de az én gyerekem nem azért nem volt hajlandó ráülni a bilire, mert nem tudta, honnan jön a pisi és hova való... 


Tablet. A szaranyák svájci bicskája. Tudom-tudom, szaranyák márpedig nincsenek... kivéve persze a tabletes mamikat. Kivéve engem.

Több nekifutás volt, mire sikerült a bilin tartanom. Fájdalmas nekifutások. Igen, el is bőgtem magam, úgyhogy ha a tablet miatt még nem voltam eléggé utálható, akkor a lelki terror után most már simán elhányhatod magad tőlem. Szegény gyerekem engem vigasztalt, kérdezte, mi bajom, én meg mondtam neki, hogy kicsim, én nem értem, miért nem próbálsz meg a bilibe pisilni, fárasztó ez a vita.

Lininek kellett az anyja kiborulása kezdőlöketnek, kellett az a szörnyűséges tablet az ölébe, kellett a kedvenc takarója, és egy mesekönyv. Valamint az udvaron éppen tevékenykedő bácsi, akinek örökké hálás leszek, hogy aznap nyírta a füvet, és lekötötte a bilire rákönyörgött kislányom figyelmét, aki így egy váratlan pillanatban felkiáltott, hogy "Anyaaaaaaaaaaaaaa, jött pisiiiii"


Sikersztori persze igazán akkor lenne, ha azt mondanám, azóta önként és dalolva huppan le bilizni és nincs baleset, de ez nem igaz. De időnként sikerül, és akkor nagyon büszkék vagyunk, és együtt búcsúzunk el a produktumtól. 

Tanulság? Hagyjátok már békén egymást, ba.... a csudavigyeel. Mindenki maga ismeri a gyerekét, és nem kell egymásnak lelkifurkát csinálni feleslegesen, hogy valamit szarul csinál. Az, hogy valakinek a gyereke ebben vagy abban könnyebb eset, bizony szerencse kérdése, akármennyire is akarja hinni anyuciapuci, hogy ő csinál valamit extra jól, nem. Bocs.

Szerencsére Lini nem szenvedett maradandó károsodásokat, talán nem fogja egyszer a szememre vetni, hogy "te szörnyű császáros, nem szoptató, erőszakkal biliztető perszóna"