Ovipara - Montessori kontra Waldorf

2017.06.06

Lini még csak jövő hónapban tölti be a kettőt, viszont amilyen sebességgel robog az idő, úgy gondoltam, nem baj, ha időben tájékozódom az ovihelyzetről. 

Elkezdtem hát ráguglizgatni a környék ovijaira, megnéztem, hova tartozunk körzetileg, és kaptam egy kisebb sokkot (nem is kicsit, nagyot), mikor megláttam azt az ovinak nevezett börtönt, ahova járatnom kéne a lányomat. A pánik második hulláma akkor söpört végig rajtam, mikor szembesültem vele, hogy sok a gyerek, kevés a férőhely, így nagyjából nulla az esélye annak, hogy a környéken másik oviba felvegyék, pláne olyanba, amit mindenki agyon dicsér, és ezren állnak sorba...

A probléma másik fele pedig az, hogy nem tetszik a rendszer. De erről majd egy külön posztban...

Így kezdtem kutatni és számításba venni az alternatív óvodákat - azon belül is konkrétan a Montessori és Waldorf intézményeket. 

A Waldorftól megijedtem

A Waldorfról rengeteg negatív vélemény van jelen a köztudatban, én viszont próbáltam teljesen kizárni ezeket a fejemből, hogy tiszta lappal induljon nálam. 

Az intézmény alapelve, hogy a gyermekek fejlesztését szakaszokra bontva, kezdetben a gyakorlati tevékenységeket és a kreativitást fejlesztik, később a művészi kifejezőképességek segítségével tanulnak meg érteni és analizálni, aztán pedig a kritikai gondolkodás és az idealizmus elősegítésére koncentrálnak. 

Nagyon csábító az egész. Csak nézzétek meg a wikipédián, milyen jól hangzik az egész mese arról, hogy mennyivel normálisabban állnak hozzá a gyerekekhez ebben a rendszerben. 

(Számomra) rémisztő felfedezést tettem a rendszer tanulmányozása közben:

A Waldorf ugyanis nem csak más elvek szerint tanít, hanem egyfajta okkult világnézetet ad, amitől gyakorlatilag számomra olyan, mint egy szekta.

Jó, ez persze lehet valakinek akár szimpatikus is. Nekem nem az. 
De ez még semmi.
Konkrét intézmény honlapján barangolva szembesültem vele, hogy itt nem csak a gyerekek agyát mossák, hanem elvárják, hogy a szülő is részese legyen a "bulinak". A gyermek úgy nyerhet felvételt hozzájuk, hogy a szülőket egy elbeszélgetésen vizsgáztatják a Waldorf elvekről, és meggyőződnek róla, hogy kellően elszántak-e belépni a közösségükbe - ugyanis itt a szülőknek kőkeményen benne kell lenni a vérkeringésben, ami nem merül ki a bolti sütemény beküldésében ünnepélyekre, meg a heti gyümölcsadagban. 
Talán én vagyok ehhez túl antiszociális, de nekünk megvan a magunk családi élete, és nem akarnék minden hétvégén a Waldorfosokkal együtt zümmögni.

Persze azt is tudom, hogy óriási eltérések vannak az intézmények között, így könnyen lehet, hogy sikerült rögtön belenyúlnom a csalánosba. Mindenesetre elment a kedvem ettől az egésztől.

A Montessori visszaadta a hitem

Egyszer nagyon régen már olvastam a Montessori elvekről, és emlékszem, hogy szimptikus is volt, de aztán valahogy el is felejtettem. Valójában én nem vagyok a híve a gyerekek agyonfejlesztésének, így teljesen elzárkóztam attól, hogy valami különlegesnek titulált módszert beengedjek az életünkbe. 

Most viszont, hogy alaposabban beleástam magam a témába, nagyon felcsigázott ez a Montessori...

Maria Montessori szerint minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennélfogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet. A gyermek maga végezzen el mindent, ami fejlődését elősegíti, önmaga alkossa meg képzeteit, fejlessze érzékszerveit, építse fel tudatát. 

Ezt elolvasva azt éreztem, hogy pontosan EZ AZ, amit én is gondolok a gyerek"nevelésről". A szülő (nevelő) dolga az, hogy biztosítsa a megfelelő közeget a gyerekek számára ahhoz, hogy megfelelően tudjanak fejlődni, de a fejlődés maga az ő feladatuk, és ha mi ebbe erőszakkal belenyúlunk, csak elrontjuk őket. 

A Montessori intézményekben minden gyerekhez a saját szintjén állnak hozzá, nincsenek irreális elvárások, sem pedig erőszakos fejlesztések. Nem csak arról van itt szó, hogy egy kissé lemaradott gyereket hagynak a maga tempójában - apró, szinte észrevétlen rásegítésekkel - fejlődni, hanem arról is, hogy az átlagosnál érettebb, fejlettebb, előrehaladottabb gyerkőcökkel is megfelelően tudnak foglalkozni. 

A közelünkben ráadásul magyar-angol Montessori ovi működik, ami Lininek különösen jó lenne, hiszen eleve kétnyelvű nevelést kap (hála hála hála a szuperzseni nagynénjének). 

Tehát, az ember megtalálja AZ ovit, ami maga a tökély, aztán elkezd gondolkodni, hogy miből is fogja ezt kifizetni...