Pusztító baba-mama facebook csoportok

2017.04.19

Én is, mint oly sok kismama, amint tudomást szereztem a pocaklakómról, szinte azonnal léptem is be a különböző, témába vágó csoportokba - gondolván, ez majd milyen szuperül hasznomra lesz. Viszonylag hosszú ideig nem nagyon követtem aktívan a csoportok történéseit, mert ledöntöttek a lábamról a rosszullétek, így többnyire aludtam, vagy csak vegetáltam. Mikor végre jobban lettem, izgatottan kezdtem olvasgatni a történéseket, és egy tized másodpercig még bántam is, hogy kimaradtam a közösségből. Aztán rájöttem, addig volt jó, míg nem folytam bele ebbe az őrületbe.

A legdurvább helyzet abban a csoportban volt, ami kifejezetten azért jött létre, hogy összegyűjtse azokat a kismamákat, akik ugyanazon időszakra várják a babájukat, így együtt menetelhetnek végig a terhesség, a szülés, és a gyereknevelés minden mozzanatán. Az ötlet egyébként tök jó lenne. Lenne.

Bőven akadt jófej, értelmes, kedves, hasznos tanácsokat osztogató, és jó kérdéseket feltevő kismamából is a csapatban, de őket hamar elhallgattatta a tömeges sötétség ereje. Százával tobzódtak az írástudatlan, gyakorlatilag már-már analfabétának nevezhető, ám annál nagyobb pofájú, sokadik gyereket szülő egyedek, akik már nem is jópofaságból négyeskézték négyeskét, hanem mert tényleg nem is tudták hirtelen, hogyishíjják.
A csoportot elárasztották a pocakos képek, a "szerinted hány hetes vagyok", a "fiús vagy lányos pocak" és a "nem túl kicsi/nem túl nagy" kérdésekkel karöltve. Ez nem nagy katasztrófa, de amikor megnyitod a facebookod, és ömlik a pofádba a terheshas, az már tényleg őrület.
Ezek az asszonyságok hozták aztán a konfliktust dögivel. A cigikérdésnél lehetett a legjobbat veszekedni. Bevallom, ebbe én is örömmel beszálltam, mert nem tudom szó nélkül hagyni, mikor egyesek gázkamrát csinálnak a pocakjukból. Itt aztán kiengedhettem a bennem lakozó agresszív állatot, és nekieshettem ennek a sok éjsötét királynőnek. Bár ott elvesztek az érvek, mikor azzal próbált meggyőzni, hogy az összessel cigizett, mégis él mindegyik. Nyertél b.meg.

Ennél már csak a megmondóanyukák a rosszabbak, akik alapvetően nem ostobák, így képesek hatni az emberre. Időbe telik, mire feltűnik, hogy tulajdonképpen energiavámpír. Arra gondolok, aki elülteti az agyadban, hogy akármiről is van szó, te azt nem csinálod jól. Sőt, nem csak a te döntéseidet kérdőjelezi meg, de még az orvosodét is. Neki mindenről van véleménye, tapasztalata, tudása, és meg is mondja. Ha kell, ha nem. Sokkal jobban tudja, hogy kellett volna szülnöd. Ő tudja, hogy a császármetszésed full indokolatlan volt, és hogy tudtál volna szoptatni, csak nem igyekeztél eléggé. Az élete valószínűleg tömény kaka, sehol egy sikerélmény, sehol egy boldogságforrás. Az egyetlen, ahol valakinek érezheti magát, az a kismamacsoport. Óvakodj tőle.

Amint megszülettek szépen sorban a babák, úgy kicsit, rövid időre kezdtek csillapodni a kedélyek. Minimális aktivitás volt tapasztalható. Jöttek a fotók az újszülött bébikről, ki ízlésesebben, ki ízléstelenebbül adta a tudtunkra, hogy ő már túl van rajta. Itt-ott egy kis apró rémisztgetés, egy kis rejtett bezzegelés (nekem sikerült elkerülnöm a császárt hahahihihehe), egy kis burkolt dicsekvés (úgy ömlik a tej a csecseimből, hogy öt babának is elég lenne hahahaha).

Ahogy teltek a hetek, és szépen lassan mindenki megszülte valahanyaskáját, új életre kelt a csoport. Elindult a fotócunami, terheshasak helyett most már nyeklő-nyakló, a jobb (??) kép érdekében kis -vagy nagymértékben felültetett csecsemők szemmel látható szenvedésére kellett elolvadni. Negatívkodni (= szólni, hogy nem kéne) itt sem szabadott. Ha nem tetszik, görgess tovább, vagy lépj ki.
Igaza van, az ő valahanyaskája, azt csinál vele, amit akar. 

A karácsony újabb érdekes élményeket hozott az izzósorral betekergetett, és karácsonyfadíszekkel körbepakolt szerencsétlenül pislogó kisdedek képével.
Eközben és ezután tombolt a hozzátáplálás időszaka, ami újabb és újabb veszekedéseket indított el az édesanyák között. Azt gondolod, hogy a négy kontra hat hónap hergelte a népet? Neeeeeeeem. Az éjsötét királynők, akik már sokadik gyereküket etetik 1 hónapos koruk óta körömpörkölttel, mégis élnek.

Amikor tavaszodott, és csoportunk üzenőfalát elárasztották a még ülni alig képes babák bilin ücsörgős képei, mellette a produktum fotójával; amikor még teljesen éretlen kis virgácsaikon egyensúlyozó, ágyhoz odaállított picik fotói jöttek divatba; amikor érkezni kezdtek a gólyahírek tizenhatoskáról - akkor léptem ki végleg a csoportból.

Ha szívesen tartoznál egy olyan csoporthoz, ahol szuper a közösség, ahol bármiről beszélgethetünk, ahol nem kell tartanod a bezzegelős anyukáktől, és amin keresztül akár a blogra is írhatsz, csatlakozz ITT :)